Ó, egy igazi, békebeli epres pite vagy epres-lekváros lapos kevert! Az a fajta, aminek már az illata is belengi az egész házat, és amit a nagymama még érzéssel, “szemre” mért ki, nem grammra.

Az ilyen lapos sütemények titka mindig a tészta szaftosságában rejlik: nem szárad ki, a gyümölcsök és a sűrű lekvár finoman belesüppednek a tésztába, és sütés közben szinte eggyé válnak vele. Nincs túlvariálva, pont ettől tökéletes és utánozhatatlan.

Ha az iménti, 5 perces serpenyős baracklekváros csodát kombináljuk a friss, lédús eperrel egy ilyen hagyományos, puha tésztán… na, az tényleg az a kategória, amiből egy egész tepsivel meg lehet enni langyosan.

Hogyan készül nálatok ez a családi kedvenc? Egy omlós, vajas pitealappal csinálod, vagy azzal a klasszikus, tejfölös/kefires kevert tésztával, ami másnap is hihetetlenül szaftos marad?